Csodák Léteznek

Leginkább a zene. Számomra a zene egyenlő a művészettel, és semmi más nem ad akkora erőt, mint ez.

Az önmagamon való folyamatos munka. Például az edzés is egy olyan dolog, ami nemcsak fizikailag, hanem mentálisan is sokat ad nekem.

Nehéz lenne egyetlen választ adni, mert minden nap változik, hogy éppen mi inspirál. A napjaim nagy részét zenehallgatással töltöm, és mindig új kedvenceket fedezek fel.

2023 novemberétől 2024 márciusáig írtam, szinte minden szabad percemet ezzel töltöttem. Az egyik legnagyobb ösztönzőm pedig egyértelműen Szendrői Csabi volt (az egyik kedvenc zenekarom, az Elefánt zenekar frontembere).

Nem is kicsit. A tudatom szinte az írás által gyógyult meg. Rengeteget tanultam magamról és magamtól a folyamat során, ezért is ajánlom mindenkinek a naplóírást. Persze az elfogadás nem egyik pillanatról a másikra történik – először nekem is be kellett vallanom magamnak, hogy mi is történt velem.

Hogy soha, de soha nem szabad feladni. Még ha az élet hasonló traumát is sodor elénk, a művészet mindig ott lesz kapaszkodóként.

Mindenkinek hálás vagyok, aki mellettem állt. Az új emberekkel való találkozások mindig feltöltenek, imádom ezeket a pillanatokat. A régi barátságokról pedig annyit mondhatok, hogy azokkal tartottam meg a kapcsolatot, akik valóban érdeklődtek felőlem.

Igen, talán azt, hogy nem szeretném, ha bárki sajnálna. Az együttérzés más, de a sajnálatot rosszul viselem.

Igen. Az egyik legmeghatározóbb pillanat az volt, amikor megtudtam, hogy az arcom nem sérült meg a balesetben.

Azt mondanám, hogy az élet gyönyörű, csak néha elfelejtünk igazán élni.